Rendőr

Az én nevem Kovács Zsolt. 1983-ban születtem keletre a fővárostól, egy kedves kis városba,

 Szentendrén. Csodás gyermekorom volt, két nővérem van szóval mindig én voltam az édes kis öcsi. Nővéreim velünk éltek, míg fel nem nőttem. Édesapám rendőr főkapitány volt. Édesanyám varrónő. A tanulás könnyen ment és szeretem iskolába járni. Sok barátom volt, mindenkivel jóba voltam.

Továbbtanulásnál szüleim mindig mellettem álltak és segítek bármilyen akadály jött szembe. Kiskori álmom volt, hogy apám nyomdokaiba lépjek, és én is rendőr főkapitány lehessek. Egyetem egyik szemeszterét Berlinbe töltöttem, ahol rengeteg mindent átélhettem. Aztán tanulmányaimat kitűnőre zártam.

Sok széplánnyal találkoztam életem során, de meguntam a folytonos változást, amikor az én nagy szerelmem az én életembe lépet. Fenekestül felfordított mindent, és azóta is oda vagyok érte. egy kedves kis bálon találkoztunk. Aztán hamar elkezdtünk randevúzgatni. 2010-be kimondtuk a boldogító igent. Azóta életet adott két gyönyörű kis lánynak.

Életem első törése a munkahelyemen ért, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni. A beilleszkedés könnyen ment, de a főnök egyszerűen nem akarta elfogadni a jelenlétemet. Mindig megnehezítette a munkám és be akart mocskolni a kollégák előtt. Meglepetésként ért ez az egész hisz az életembe kevés probléma volt, amivel meg kellett volna küzdenem. Feleségem nagyon lelkiismeretesen próbált segíteni, átlendülni ezen az időszakomon, de egyszerűen nem ment nem tudtam aludni, enni. Teljesen berögződtem. Úgy éreztem egy megoldás van, ezért úgy cselekedtem, ahogy gondoltam, hogy a legjobb lesz. A sokszor átgondoltam mit tegyek de mindig ott lyukadtam ki ez a legjobb megoldás.

Imádom a munkám és a kollégáim. Valóra váltottam az álmom és édesapám újra büszke rám.