Kovács Linda vagyok.1998-ban születtem Budapesten.
Gazdag családban nevelkedtem fel . Kiskoromtól fogva suliban
óvodában edzésen,
bárhol ahová mentem mindig is népszerű voltam és sok figyelem hárult rám. Otthon
bárhol ahová mentem mindig is népszerű voltam és sok figyelem hárult rám. Otthon
viszont ennek az ellentétje volt. Szüleim a nap minden egyes
percében vagy nagyszabású partikon
vagy épp rendezvényeken voltak néhanapján dolgoztak is .
Sose szántak rám elég figyelmet
még fiatalabb koromba ezzel kapcsolatban kitudtak
engesztelni nagyobb értékű ajándékokkal,
viszont amikor elkezdtem felnőni már nem volt elegendő pár
csecse ajándék, igen is vágytam
szüleim figyelmére, akartam, hogy legalább egy kicsit is
foglalkozzanak lányukkal.
Elkezdtem lázadni ,csavarogni ,nem tanultam felakartam
kelteni a figyelmüket, hogy egy picit is
foglalkozzanak velem. Viszont későbbiekben rájöttem hogy nem ez volt
a legjobb technika.
Így csak rossz társaságba kerültem ráadásul a suliba is
elvesztettem a népszerűségem ami egyszerűen kiborított.
Egy nap úgy döntöttem visszaállítók mindent a régi kerékvágásba. Teltek múltak az idők minden újra visszaállt, közeledett az érettségi, viszont nekem nem volt rá kedvem készülődni, tanulni.
Egy nap úgy döntöttem visszaállítók mindent a régi kerékvágásba. Teltek múltak az idők minden újra visszaállt, közeledett az érettségi, viszont nekem nem volt rá kedvem készülődni, tanulni.
Mire észbe kaptam, hogy mi is történik addigra késő volt .Se pénzem És még érettségim vagy valamilyen végzettségem sem volt amivel eltudtam volna helyezkedni bárhol is. Így képtelen voltam más opcióhoz folyamodni. Apum egyik barátja mindig is oda volt értem ami persze nem meglepő, gondoltam kihasználom ezt a helyzetet elcsábítóm még jobban és hozzámegyek ehez viszont ki kellett iktassak egy embert.
Ez egy kis idővel később meg is történt így bebiztosítottam magam. Ma már nincs is más dolgom egész nap csak pihenni, vásárolni, partikra járni és barátnőimmel szórakozni.
Bűnöm:csalom a férjem ,megöltem volt barátnőjét hogy enyém legyen.

No comments:
Post a Comment