Informatikus

Tóth Gábor élete

Tóth Gábornak hívnak. 26 éves vagyok, és jelenleg informatikai területen dolgozom egy multinacionális cégnél.

1993-ban születtem Pécsen. Ott egy panelházban laktunk, a testvéremmel és a szüleimmel. Apám szakmája informatikus volt, anyám pedig könyvelőként dolgozott. Nagyon szerettem Pécsen lakni, mert sok barátom volt és a város is nagyon hangulatos volt. Volt egy macskánk is – Mázli-, akit nagyon szerettünk. Egy menhelyről hoztuk haza kiskorában. 5 éves volt, amikor sajnos elveszett. 

Amikor tíz éves voltam, egyik nap apukám hazajött a munkából, és egy nagyon jó hírt közölt velünk. Budapesten kapott egy jobb állást, és úgy döntött, hogy oda költözünk egy kertes házba. Minden családtag nagyon örült a hírnek. Hamarosan fel is költöztünk Budapestre, és egy olyan iskolába kezdtem járni, ahol az informatikával jobban megismerkedtem. Ekkor kezdett el jobban érdekelni a programozás, és mivel apám is informatikus volt, tőle is nagyon sok érdekes dolgot megtanultam. 

Amikor gimnáziumba mentem, akkor már sok mindent tudtam a számítógépekről és a programozásról, így én a többiek között ebben nagyon jónak számítottam. De még így is az első pár hónapban nagyon sokat tanultam a tanáromtól, aki látta, hogy tehetséges vagyok ebben, így sok figyelmet fordított rám. Programozási versenyeken is indultam, ahol nagyon jónak bizonyultam, kijutottam az országos versenyre is, ahol 5. lettem. 

A gimnázium után felvételiztem informatika szakra, ahol ötösre diplomáztam. Ezután önálló életet kezdtem, lett saját lakásom, kocsim és egy jó állásom, ahol az informatikával foglalkozhattam. 

Most, 26 évesen sikeresnek érzem magam, sok barátom van, azt csinálhatom, amit szeretek és a családommal is nagyon jó a kapcsolatom, gyakran találkozunk.

idős politikus

Én vissza éltem a hatalmammal mert bepereltek és én hamisan tanuskodtam hogy ne csukjanak le. Én megúsztam de aki beperelt őt lecsukták.

Színész

Az én nevem Mirrmurr Kerubin, igen ez egy név. 1984 július 9-én láttam meg a világot Budapesten.

Egy nagyon jó egzisztenciával rendelkező családba születtem, apámnak saját cége van és anyám ügyvédként dolgozik. Amikor kicsi voltam imádtam játszani a nálam 2 évvel fiatalabb kishúgommal, nagyon erős volt a kötődésünk. Az iskolában folyton kihasználtak az akkori barátaim a szüleim sok pénze miatt de ezt nem vettem észre egészen 8. osztályig. Szerencsére nem kellett sokáig bírnom velük mert már közeledett a suli vége. A 9. osztályt egy színésziskolában folytattam mert kíváncsi voltam hogy vajon milyen lehet. Kiderült, hogy egész jól színészkedtem és a barátaim sem használtak ki, végül a 12. osztályt kitűnően végeztem el. Először egy gyorsétteremben dolgoztam de meghallottam hogy egy színdarabra keresnek színészt, szóval jelentkeztem. Később felvettek és fel is mondtam a régi munkahelyemről. Az első előadás nagyon jól ment és aztán folyamatosan szerepeltem színdarabokban amíg 22 évesen castingoltam az első filmemben. Onnantól kezdeve megállíthatatlan volt a fejlődésem, egyre több mellékszerepet kaptam, majd jöttek a főszerepek. Egy forgatáson ismerkedtem meg a jelenlegi feleségemmel, Gagyi Giszmundával akivel 3 éve házasodtunk össze. Született egy lányunk, Mirrmurr Vrindávani. Az a véleményem hogy 35 évesen elég sikeres vagyok a feleségemmel együtt és remélem hogy talán a lányom is színész lesz.

Amikor azt mondtam, hogy 8. osztályban nem kellett már tovább bírnom a régi barátaimat, hazudtam. Igazából megöltem őket. Úgy történt, hogy aznap meghívtam őket egy buliba, és utána azt mondtam nekik, hogy mutatnom kell nekik valamit egy sikátorban. Egyesével lekéseltem őket és a testüket elástam.

Nagy Norena

   A nevem Nagy Norena és 17 éves vagyok. Budapesten születtem, átlagos családban. A

gyerekkorom nem volt túl felhőtlen, az iskolával voltak gondjaim.

  A tanulás nem ment a legjobban, és az osztálytársaim se voltak a legmegértőbbek. Rendszeres előfordult, hogy lelkileg és fizikálisan is

bántalmaztak. Ennek eredményeképp szörnyen utáltam magamat, azt ahogy kinéztem, ahogy beszéltem a személyiségemet, konkrétan az egész lényemet gyűlöltem.

Az egyetlen dolog ami ebben az időszakban boldoggá tudott tenni az a zene volt, amikor

hallgattam azt éreztem , hogy szabad vagyok és lehetek bárki aki csak lenni akarok. Egy nap úgy éreztem,hogy nem bírom azt a nagy terhet amit a vállamon cipelek már egy jó ideje. A sok bántás, a sok undorító szó amit az osztálytársaim aggattak rám, sok sírás, elfojtott düh. Ezért megtettem azt amit nagyon bánok. A kábítószerhez fordultam menedék gyanánt. Iskola után elmentem az általános iskolámtól nem messze lévő Duna-partra ahol olcsón, pár száz forintért árultak tabletta és por formájában kábszert. Amikor először kipróbáltam 12 éves voltam és nagyon ostoba. Eleinte jól éreztem magam tőle, de ahogy múltak a hetek, hónapok egyre rosszabbul esett, de valahogy mégis folytattam a használatát. A szüleim nagyon aggódtak értem mert nem tudták, hogy miért festek szörnyen. Végül megtudták, és iszonyú dühösek voltak rám. Elvittek elvonó kúrára de, az csak minimális javulást hozott az igen rossz helyzetemre.Végül amikor 15 éves lettem, úgy döntöttem, hogy ráncba szedem az életemet valahogy. Így jött a rappelés, és az éneklés. Talán a múltban történt rossz dolgoknak köszönhetem azt a sok jó dolgot ami,

most a jelenben történik velem. A rossz dolgok vezettek rá arra, hogy legyen egy célom az életben és

megvalósítsam azt.

  A függőségemet viszont mai napig próbálom kezeltetni. Remélem egyszer sikerül majd

kijelentenem, hogy teljesen tiszta vagyok , de ugyanúgy mint ahogy küzdöttem a jelenlegi karrieremért

ezért a célomért is küzdeni fogok, és nem fogom feladni.

Bűnöm: kábítószer hatása alatt egy party hevében véletlenül kilöktem a haveromat egy emeletről , maradandó testi károrodást szenvedett , lebénult 

Az én nevem Kovács Zsolt. 1983-ban születtem keletre a fővárostól, egy kedves kis városba,

 Szentendrén. Csodás gyermekorom volt, két nővérem van szóval mindig én voltam az édes kis öcsi. Nővéreim velünk éltek, míg fel nem nőttem. Édesapám rendőr főkapitány volt. Édesanyám varrónő. A tanulás könnyen ment és szeretem iskolába járni. Sok barátom volt, mindenkivel jóba voltam.

Továbbtanulásnál szüleim mindig mellettem álltak és segítek bármilyen akadály jött szembe. Kiskori álmom volt, hogy apám nyomdokaiba lépjek, és én is rendőr főkapitány lehessek. Egyetem egyik szemeszterét Berlinbe töltöttem, ahol rengeteg mindent átélhettem. Aztán tanulmányaimat kitűnőre zártam.

Sok széplánnyal találkoztam életem során, de meguntam a folytonos változást, amikor az én nagy szerelmem az én életembe lépet. Fenekestül felfordított mindent, és azóta is oda vagyok érte. egy kedves kis bálon találkoztunk. Aztán hamar elkezdtünk randevúzgatni. 2010-be kimondtuk a boldogító igent. Azóta életet adott két gyönyörű kis lánynak.

Életem első törése a munkahelyemen ért, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni. A beilleszkedés könnyen ment, de a főnök egyszerűen nem akarta elfogadni a jelenlétemet. Mindig megnehezítette a munkám és be akart mocskolni a kollégák előtt. Meglepetésként ért ez az egész hisz az életembe kevés probléma volt, amivel meg kellett volna küzdenem. Feleségem nagyon lelkiismeretesen próbált segíteni, átlendülni ezen az időszakomon, de egyszerűen nem ment nem tudtam aludni, enni. Teljesen berögződtem. Úgy éreztem egy megoldás van, ezért úgy cselekedtem, ahogy gondoltam, hogy a legjobb lesz. A sokszor átgondoltam mit tegyek de mindig ott lyukadtam ki ez a legjobb megoldás. Egyik bevetésünk elég veszélyessé vált. És a főnökömet lelőtték, láttam, de nem hívtam erősítést hagytam elvérezni.

Imádom a munkám és a kollégáim. Valóra váltottam az álmom ésédesapám újra büszke rám.

ကျွန်တော့်နာမည် Zsolt Kovács ကျွန်တော့်ကိုမြို့တော်ရဲ့အရှေ့ဘက်၊ ၁၉၈၃ မှာမွေးဖွားခဲ့တယ်။

 Szentendre ။ ကျွန်တော့်မှာအစ်မနှစ်ယောက်ရှိတယ်။ ဒါကြောင့်ကျွန်တော်ဟာချစ်စရာကောင်းတဲ့ညီလေးလေးပါ။ အစ်မတွေကကျွန်တော်ကြီးပြင်းလာတဲ့အထိကျွန်မတို့နဲ့အတူနေခဲ့တယ်။ ကျွန်တော့်အဖေကရဲအရာရှိတစ်ယောက်ပါ။ ငါ့အမိသည်ချုပ်ချုပ်ချုပ်ဖြစ်သည်။ သင်ယူရတာလွယ်ကူသွားတယ်၊ ငါကျောင်းတက်တာကိုနှစ်သက်တယ်။ ငါ၌များစွာသောသူငယ်ချင်းရှိ၏။

ကျွန်တော်ပညာရေးကိုဆက်လုပ်နေတုန်းမိဘတွေကအမြဲတမ်းကျွန်တော့်အနားမှာရှိနေပြီးအတားအဆီးတွေကိုကူညီပေးခဲ့တယ်။ ကျွန်တော့်အဖေခြေရာကိုနင်းပြီးရဲချုပ်ဖြစ်လာဖို့အိပ်မက်မက်ခဲ့တယ်။ ငါစာသင်ချိန်တစ်နှစ်လုံးဘာလင်တက္ကသိုလ်မှာနေပြီး၊ ငါအများကြီးတွေ့ကြုံခံစားခဲ့ရတယ်။ ထိုအခါငါအကောင်းဆုံးလေ့လာမှုပြီးဆုံး။

ကျွန်တော့်ဘဝတစ်လျှောက်လုံးဆပ်ပြာများစွာကိုတွေ့ကြုံခဲ့ဖူးသော်လည်း၊ ကျွန်ုပ်၏ကြီးမားသောချစ်ခြင်းမေတ္တာဘ ၀ သို့ရောက်သောအခါစဉ်ဆက်မပြတ်ပြောင်းလဲခြင်းကိုပင်ငြီးငွေ့ခဲ့သည်။ သူမသည်အရာအားလုံးကိုဇောက်ထိုးလှည့်လိုက်ပြီးအဲ့ဒီအချိန်ကတည်းကငါရောက်ခဲ့တယ်။ ကျွန်တော်ဘောလုံးနည်းနည်းလေးနဲ့ဆုံမိတယ် ပြီးတော့မကြာခင်မှာချိန်းတွေ့ခဲ့တယ်။ ၂၀၁၀ ခုနှစ်တွင်ကောင်းကျိုးကိုကျွန်ုပ်တို့ကြေငြာခဲ့သည်။ သူမသည် ထိုအချိန်မှစ၍ လှပသောကလေးငယ်နှစ်ယောက်မွေးဖွားခဲ့သည်။

ကျွန်တော့်ဘဝ၏ပထမဆုံးပြိုကွဲမှုသည်ကျွန်ုပ်၏အလုပ်ခွင်သို့ရောက်ရှိလာပြီးကျွန်တော်အခက်တွေ့ခဲ့ရသည်။ ပေါင်းစည်းမှုလွယ်ကူပေမယ့်သူဌေးကပဲငါ့ရှေ့မှာလက်ခံချင်ကြဘူး။ သူကကျွန်တော့်အလုပ်ကိုအမြဲတမ်းခက်ခဲအောင်လုပ်ပြီးလုပ်ဖော်ကိုင်ဖက်တွေကိုညစ်ညမ်းစေချင်တယ်။ ကျွန်တော့်ဘဝမှာအခက်အခဲတွေနည်းနည်းပဲရှိတယ်လို့ဒီအရာတစ်ခုလုံးယုံကြည်ခဲ့တယ်။ ကျွန်တော့်ဇနီးကဒီအချိန်ကတည်းကကျွန်တော့်ကိုကူညီဖို့ကြိုးစားနေတာ၊ ဒါပေမယ့်ကျွန်တော်အိပ်လို့မရဘူး၊ စားလို့လည်းမရဘူး။ ငါကျောက်ချရပ်နားခဲ့သည်။ အဖြေတစ်ခုရှိတယ်လို့ခံစားရတယ်၊ ဒါကြောင့်ငါအကောင်းဆုံးလို့ထင်တဲ့အတိုင်းလုပ်ခဲ့တယ်။ ငါဘာလုပ်ရမှန်းစဉ်းစားဖူးပေမယ့်အကောင်းဆုံးသောအဖြေကိုအမြဲထုတ်ခဲ့တယ်။


ငါသည်ငါ့အလုပ်နှင့်ငါ့လုပ်ဖော်ကိုင်ဖက်များကိုချစ်၏။ ငါအိပ်မက်အကောင်အထည်ပေါ်လာပြီးငါ့ဖေဖေကငါ့ကိုပြန်ဂုဏ်ယူတယ်။

József

Kolompár József vagyok. 1951-ben születtem Sztálinvárosban.

 Szüleim korán meghaltak ezért nagybátyám nevelt fel. A mezőn éltünk egy házban hatalmas krumplifölddel és ültetvénnyel. Amikor János meghalt, államosítani kellett a nagy ültetvényt és csak a krumpliföldem maradt meg. Azóta én termelem a saját krumplim és árulom a közértben. 

 Van egy vizsla kutyám akit Lajkának hívnak.  A kedvenc vasvillám Szergej és ahova tudom magammal viszem. Evvel zavarom el a cserkészeket, árusokat, szomszédokat, és fenyegetem a kapitalistákat.

 A krumpli számomra az élet. Mindig is szerettem a főtt krumplit, rakott krumplit, sült krumplit, krumplipürét, krumplilevest, paprikáskrumplit, krumplistésztát.

Szerintem ez egy zseniális zöldség ezért ennek a termesztésének szenteltem az életem.

A régi szomszédom Lajos mindig is irigy volt a krumplimra és többször is megpróbálta ellopni,

Egyszer viszont rajtakaptam és megbeszéltük a dolgot.

Aztán leszúrtam a vasvillámmal.

A forradalom idején elloptam a Sztálin szobor egy darabját ami azóta is a legféltettebb kincsem.

Példaképeim Sztálin, Marx, Lenin.

A Szovjetúnióban töltött évek alatt megtanultam puskát használni és megfelelő katonai kiképzést kaptam.    Nem szeretem a kapitalistákat, egyszer egy nagy kapitalista iparmágnás megpróbált megöletni mert megtudhatta hogy én öltem meg Lajost.

Rámküldött egy bérgyilkost.

Este volt és kopogtak az ajtómon. Kinyitottam a reteszeket majd ajtót nyitottam. Egy ember volt símaszkkal, és megszúrta a lábam egy bicskával.

Én gyorsan kivettem a lábamból és belédöftem, majd amíg ezt ő felismerte megragadtam a disznóperzselőt és megégettem vele. Miközben ezeket mind átélte, én megragattam Szergejt, de mire odajutottam már talpon volt és újra rámtámadt bicskájával, ezúttal megvágott kétszer mielőtt bejött Lajka és elharapta az achilles ínét. Ekkor tudtam leszúrni.

Következő héten megtudtam ki volt emögött, és biztosra vettem hogy mikor legközelebb az én krupmlimból eszik ne élje túl.

Én vagyok Kolompár József, a tisztességes földműves.

Drogdealer

Novák Ádám vagyok. 2000. április 26-án születtem. Anyámat nem ismerem mert születésemkor elhagyott. Gondolom nem kellettem neki. Eleinte apám nevelt, de amikor 4 éves voltam, börtönbe zárták sikkasztás miatt. A nagymamám azt mesélte, hogy apámnak volt egy cége, amit még az apjától örökölt, de a cég bevételének nagy részét megtartotta és a könyvelésben meghamisította. Erre aztán rájött az állam és apámat lecsukták. Szóval a nagymamámhoz kerültem. Az ő nyugdíjából éltünk, ami valljuk be nem volt valami sok, így meg kellett tanulnom nélkülözni. 6 évesen elkezdtem iskolába járni. Nem voltak barátaim, az osztálytársaim mindig csúfoltak a ruháim miatt. Utáltam a sulit. Mivel a nagymamám nyugdíjából már nem tudtunk megélni, ezért amikor 8 éves lettem elkezdtem illegálisan dolgozni egy rakodó cégnél. Minden nap iskola után mentem és éjfélig dolgoztam. Emiatt a jegyeim kezdtek leromlani és délutánonként a suliban kellett maradnom tanulni, így nem tudtam időben odaérni a céghez és ezt a főnök egy idő után megelégelte és kirúgott. Ezt nem akartam elmondani otthon, mivel tudtam, hogy a mama már megint idegeskedne a pénz miatt, ezért más megoldást kellett keresnem. Minden héten egyszer el kellett mennem a gyógyszertárba kiváltani a mama gyógyszereit és ilyenkor mindig félreraktam egy-két szemet belőle. A gyógyszereket először az osztálytársaimnak árultam, azt mondtam nekik, hogy ettől majd jobban fognak tanulni. Később már felsőbb éveseknek is adtam el nyugtatókat. Egyszer megkeresett egy csávó, akinek altatót adtam el, hogy nem szeretnék e több pénzt keresni „gyógyszerek” árulásával. Persze egyből tudtam, hogy drogokra gondol, és nem akartam úgy végezni, mint az apám, de kellett a pénz, úgyhogy elvállaltam a munkát. Hát így kerültem kapcsolatba a drogokkal. Először még csak kispályásoknak adtam el füvet, később pedig saját kapcsolataim lettek. 16 éves korom után már nem jártam iskolába. 18 éves voltam amikor a nagymamám meghalt. A házát eladtam és kibéreltem egy lakást a 8. kerületben, mert ott sok az ügyfél. És most itt tartunk. Röviden ennyi az élettörténetem. 19 évesen én vagyok a 8. kerület legnagyobb drogdílere.

Bűn:
Amikor 17 éves voltam, üzleteltem egy öreg milliárdossal. Hetente találkoztunk, és mindig rendben lement az üzlet. Egyszer viszont nem fizette ki az árut, azt mondta, hogy majd legközelebb. Beleegyeztem, mert eddig nem volt ilyen. Következő alkalommal, amikor jött, akkor mondtam neki, hogy előbb a pénzt, de most sem fizetett és így nem akartam odaadni neki a cuccot. Megfenyegetett, hogy ha nem adom oda neki, akkor beköp a rendőrségnél. Szóval odaadtam neki, azt mondta, hogy legközelebb tényleg fizetni fog. Persze nem hittem neki. Velem senki sem szórakozhat. Így következő találkozásnál olyan drogod adtam neki amiből, ha annyit vesz be mint a szokásosból meghal. Persze ezzel az alkalommal sem fizetett, így tiszta maradt a lelkiismeretem. Többet nem jött.

Orvostanhallgató

Helló világ!

A nevem Mezei Csenge, jelenleg a Semmelweis Egyetem Orvostudományi hallgatója vagyok. Az én történetem 2001. szeptember 12-én kezdődik, amikor világot láttam egy budapesti kórházban. 5 éves koromban elkezdtem versenyszerűen műkorcsolyázni. Évekig űztem ezt a sportot, imádtam edzésekre járni, azt az érzést, ahogy egyedül állsz a pályán várva, hogy elinduljon a zene, és elkezd a koreográfiát.
Az egyik versenyen viszont súlyos sérülést szenvedtem, ami miatt egy időre kerekesszékbe kerültem. A kórházban a szobatársam egy ritka betegségben szenvedő lány volt. Könnyen megtaláltuk a közös hangot. Amikor engem hazaengedtek megígértem neki, hogy rá fogok jönni a megoldásra, ami meggyógyítaná őt, és ő is hazamehetne a családjához. Akkor és ott eldöntöttem, hogy orvos szeretnék lenni. Azóta is minden hétvégén meglátogatom őt. A balesetem után már nem vonzott a műkorcsolya, szinte rettegtem újra jégre lépni, mindig csak azt a fájdalmat éreztem, amikor visszagondoltam rá, ezért próbáltam mindent ami ezzel kapcsolatos kitörölni az életemből.

Régen a családommal minden nyáron lementünk a balatoni nyaralónkhoz, ahol eltöltöttük együtt a nyarat. Imádtam odajárni. A hátsó kertben bátyámmal építettünk egy faházat, ahova minden éjjel kiosontunk és ott töltöttük az éjszakákat, aztán anyáéktól minden reggel hallgathattuk, hogy mennyire megijedtek amikor nem találtak minket a szobáinkban. Aztán ennek hirtelen vége lett. Anyát elvesztettük. A család szétesőben volt. Fel kellett nőni ahhoz a feladathoz, hogy azt a pozitivitást, amit anya hozott a családba, ha nem is teljesen de egy részét pótolni tudjuk. Nem szomorkodhattunk sokáig, anya is azt akarta, hogy kövessük az álmaink, és éljük tovább boldogan az életünket, vele vagy nélküle. Igaz semmi sem lett a régi, hiszen senki nem tudja kitölteni azt az űrt amit a hiánya hagyott bennünk. Nem izgulhatta végig velem az érettségit. Nem ünnepelt velünk amikor felvettek az egyetemre, de tudom, érzem, hogy büszke rám.

Hát ez lenne az én történetem.

Bűnöm: 

Egy nap történt egy súlyos autóbaleset. Minden másodperc számított, a kórházat nem érték volna el időben a mentősök, ezért az egyetemre hozták be a sérülteket. Siettünk ahogy lehetett. Nyomókötést kellett csinálnom, hogy elállítsam a vérzést, de amennyire siettem nem sikerült rendesen megkötnöm. 2 perccel kesőbb meghalt. Elvérzett, az én hibámból. Annyira megijedtem. Nem mertem szólni senkinek. Azt mondtam, hogy már nem volt életben amikor odaértem. Még mindig mardos a bűntudat. 

Vajda Gerzson

Vajda Gerzson vagyok vajdaságban születtem szüleim milliárdosok. Mindent megkapok, amit akarok. Gimnazista vagyok.
2003-ban születtem Budapesten. Jelenleg a Rózsadombon lakok édesanyámmal. Szüleim 3 éve elváltak ezért gyűlölöm őket. Az apám megcsalta anyámat ezért váltak el. Gyűlölöm apámat, azért amit tett. Nem is foglalkozik velem. Inkább attól a nőtől lévő gyerekével van. Úgy tesz, mintha nem is léteznék, de legalább mindent megvesz nekem. Anyám meg összeszedett valami parasztot, aki próbál apáskodni felettem anyám meg mellé áll mindig. Régebben minden más volt, amíg anyuék el nem váltak. Addig olyanok voltunk, mint a tökéletes család. Jó tanuló voltam sok barátom volt mindenem megvolt. Minden évben elmentünk többször is nyaralni, büszkék voltak rám. Nem volt soha velem semmi baj. Mindig is jó gyerek voltam tisztelettudó okos és fegyelmezett. Sokszor hívtam át a barátaimat és játszottam velük sokat, beszélgettünk sokat és eljárkáltam velük ide-oda. De aztán miután kiderült ez az egész megutáltam apámat. Csalódtam benne, nagyot csalódtam. Szegény anyám teljesen összetört, hogy apám elhagyta egy másik nőért. De sikerült újra felépülnie. 1 éve találkozott egy férfival, aki elsőre szimpatikus volt, mert kicsit apámat láttam benne, akit az óta nem is érdeklek, és ezt pénzzel próbálja kompenzálni. Közben elkezdtem a gimnáziumot. A régi barátaim elfordultak tőlem akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Az új suliban meg nem sikerült a barátkozás. Mondjuk minek ezek csak irigyek rám, mert sok gazdagok vagyunk, és ezzel piszkálnak mindegyik csak irigy rám. A tanulmányi eredményeim is csak romlottak az elmúlt időben sok bunkó tanár azt hiszi, majd ők megmondják, mit csináljak csak elhitték. Fél éve anyám barátja hozzánk költözött és próbálkozik apáskodni felettem, megmondja, mit csináljak megmondtam neki, hogy nem az apám szóval ne dirigáljon felettem anyám persze mellé áll és már csak az pártját fogja.
Szóval ilyen nagyjából az életem. minden és mindenki ellenem van de legalább mindent megkapok.

Nagymama

9éves korom óta édesanyám nevelt egyedül.

Nagyon rossz volt a gyerekkorom mert iskolában folyton bántottak a kinézetem miatt. Hetente 3x minimum sírva mentem haza, de nem mentem át másik iskolába  a legjobb barátnőm miatt.

Édesapám meghalt 43évesen egy autóbalesetben 

,ahol Horvátország egyik hegy oldalán ütközött és lezuhant egy szakadékba. Mi ezt 3napra rá tudtuk meg, hogy ez megtörtént.Engem is és édesanyámat is nagyon mélyen érintett mivel nagyon szerettük.Apa mindenben segített nekem, mindent megtett amit kértem ,mert én voltam neki az egyetlen kicsi lánya.

Anya is nagyon szeretett ,de sajnos ő csak otthoni munkákat végzett ,így nem keresett pénzt. 

Ezért nekem el kellett mennem dolgozni egy nyugdíjas klubba ,hogy pénzt keressek 9évesen

.Az idős embereken segítettem , így abbahagyódott az iskola is, a megélhetés célja miatt, viszont 14 évesen,amikor már volt nagyjából elegendő pénz, elmentem magántanárhoz.

Életem legnagyobb hibája volt, hogy elárultam a legjobb barátnőmet , mert rossz társaságba keveredtem, ezért is terjedt el rólam a "pletykás"szó.

Azonban most egy faluban élek 10macskaval, és a reggeli hobbim, hogy áttolom a banyatankot a diákok lábán, magamnak kötöm a pulcsijaimat, és szeretem a brazil szappanoperákat.

Bokszoló

Görbe László vagyok.

Surman László boksztanítványa, kiskoromban ismerkedtem meg a bokszolással. Először csak hobby volt, de egyre jobban érdeklődtem iránta.

A suliban folyton bántottak a testsúlyom miatt, mivel nem voltam egy sportos gyerek. Édesapám hivatásos bokszoló volt a 70-90-es évekig, majd visszavonult. Sok pénzt keresett, gazdagok voltunk, de sose kényeztettek el engem. Édesanyám óvónő volt. Sajnos egy nap, mikor éppen a bevásárlást intézte két fickó rátámadott, és megölték az utcán. Azon a napon megfogadtam, hogy bosszút állok és megfizetnek tetteikért. Apámat nagyon megviselte anyám halála, elkezdett inni. nem volt olyan nap, mikor nem részegült volna le. Nagyszüleimet nem ismerhettem, mert meghaltak a II.Világháborúban. Ez a korszak nagyon megviselte bokszolói karrieremet. Elég mélyre süllyedtem.24 évesen megismerkedtem a prostituáltakkal, a drogokkal, és az alkohol hatásaival is.

Szerencsére a előbbi kettőre nem függtem rá és kitudtam szabadulni, eme ördögi körből.

Sajnos az alkoholról még nem igazán sikerült leszoknom, és ez eléggé megnehezíti bokszolói karrieremet. Az állóképességem, már nem a régi, amikor kezdtem a bokszolást nagyon jó voltam, de már sajnos nem vagyok a régi.

16 évesen volt első fél-profi mérkőzésem, amit K.O.-val sikeresen megnyertem. Ellenfelemet a harmadik körben földre küldtem és nem tudott felkelni a padlóról. Azóta jól megy a sorom, a szerelem még nem talált rám, de remélem rám fog találni a közel jövőben. Még pár év és ki öregszem a szakmámból, és akkor már csak edzőként fogok tevékenykedni. Szeretném a gyerekeimet tanítani, ha nem is bokszolói pályán helyezkednének el, akkor, legalább meg tudják védeni önmagukat.

Gyerekeimnek mindent meg fogok adni, de nem kényeztetem el őket.

Bűnöm, amiért kinyírnak: Egy boksz mérkőzésen a kesztyűm keményítésére kavicsokat használtam. Ezzel súlyosabb sérüléseket okoztam ellenfelemnek. A meccset leállították, mert az ellenfelem már nem látott a baloldali szemére. Így megnyertem a mérkőzést, de a csalás sose derült ki, viszont az ellenfelem megtudta. Később kiderült, hogy megvakult a bal szemére.

Linda

Kovács Linda vagyok.1998-ban születtem Budapesten.

Gazdag családban nevelkedtem fel . Kiskoromtól fogva suliban óvodában edzésen,
bárhol ahová mentem mindig is népszerű voltam és sok figyelem hárult rám. Otthon

viszont ennek az ellentétje volt. Szüleim a nap minden egyes percében vagy nagyszabású partikon

vagy épp rendezvényeken voltak néhanapján dolgoztak is . Sose szántak rám elég figyelmet

még fiatalabb koromba ezzel kapcsolatban kitudtak engesztelni nagyobb értékű ajándékokkal,

viszont amikor elkezdtem felnőni már nem volt elegendő pár csecse ajándék, igen is vágytam

szüleim figyelmére, akartam, hogy legalább egy kicsit is foglalkozzanak  lányukkal.

Elkezdtem lázadni ,csavarogni ,nem tanultam felakartam kelteni a figyelmüket, hogy egy picit is

foglalkozzanak velem.  Viszont későbbiekben rájöttem hogy nem ez volt a legjobb technika.

Így csak rossz társaságba kerültem ráadásul a suliba is elvesztettem a népszerűségem ami egyszerűen kiborított.

 Egy nap úgy döntöttem visszaállítók mindent a régi kerékvágásba. Teltek múltak az idők minden újra visszaállt, közeledett az érettségi, viszont nekem nem volt rá kedvem készülődni, tanulni.

Mindent elkövettem csak, hogy ne keljen tanuljak úgy gondoltam, hogy a szüleim úgyis elintézik valahogy a vagyonukkal, hogy meglegyen az az érettségi, csak, hogy váratlan fordulat történt !Egyik este szüleim épp haza tartottak egy estélyből amikor egy ittasan vezető személy beléjük ment . Amíg a szüleim szőrnyű és fájdalmas halált szenvedtek addig a baleset okozója simán megúszta. Én viszont ezt nem akartam ennyiben hagyni. Annyira hajtott a bosszúvágy hogy apám és anyám majdnem rám hagyott összes  Vagyonát elpocsékoltam arra hogy börtönbe juttassam szüleim halálának okozóját.

 Mire észbe kaptam, hogy mi is történik addigra késő volt .Se pénzem És még érettségim vagy valamilyen végzettségem sem volt amivel eltudtam volna helyezkedni bárhol is. Így képtelen voltam más opcióhoz folyamodni. Apum egyik barátja mindig is oda volt értem ami persze nem meglepő, gondoltam kihasználom ezt a helyzetet elcsábítóm még jobban és hozzámegyek ehez viszont ki kellett iktassak egy embert.

Ez egy kis idővel később meg is történt így bebiztosítottam magam. Ma már nincs is  más dolgom egész nap csak pihenni, vásárolni, partikra járni és barátnőimmel szórakozni.


Bűnöm:csalom a férjem ,megöltem volt barátnőjét hogy enyém legyen.

Orvosnő

 

Dr. Szőke Brigitta vagyok.

1986 nyarán születtem Budapesten. Középosztálybeli szülők gyermeke vagyok.  Édesanyám az óvónői pályát választotta. Szigorú és pedáns családanyaként nevelt engem.  Szerette a hivatását.  Sokat mesélt a munkahelyéről a „kis törpékről” ahogy ő nevezte a gyerekeket. Nagy türelemmel és odaadással tanítgatta őket. Édesapám komoly szakmai rálátással és nagy kézügyességgel rendelkező építőipari munkásként dolgozott. Munkája nehézségéből fakadóan erősen megromlott az egészségi állapota. A hosszú évek során belélegzett por és vegyszerek komoly légúti- és tüdőelváltozást okoztak. Hosszantartó küzdelmes betegség után elvesztettük.

Szenvedését látva fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy az orvosi pályát választom. A zene és a tánc szeretete sokáig a ritmikus gimnasztika felé vezetett. Hosszú ideig sikeresen versenyeztem szabadidős kategóriában. Döntenem kellett a sport és a tanulás között. A hivatást választottam.  Középiskolai tanulmányaim befejezése után, egyetemi éveimet a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen általános orvosi szakon (summa cum laude) minősítéssel végeztem. Szakmai tapasztalataimat több megyei kórházban a sebészeti és a belgyógyászati osztályon eltöltött idővel alapoztam meg. Azt a kevés szabadidőmet, ami feszített tempójú munkavitelemből adódóan marad, az állatok határtalan szeretete tölti ki. Mindig vár otthon imádott kedvencem, Samu névre hallgató beagle keverék kiskutya. Önzetlen és tiszta rajongása teljes boldogsággal tölt el.

 A gyógyítással eltöltött évek alatt, nagy mennyiségű fájdalommal és szenvedéssel találkozom. Ebből fakadóan teljes mértékben egyetértek az orvosi körökben elhíresült mondással, miszerint: „Nem a betegséget, hanem az embert kell gyógyítani”.

Bűn:

Néhány évvel ezelőtt egy közlekedési baleset mellett hajtottam el az autómmal.

A kanyarban megcsúszott és fának ütközött egy sofőr a furgonjával. Visszamentem, hogy megvizsgáljam, szenvedett-e sérüléseket, és segítséget hívjak, ha kell.

Semmilyen kül sérelmi nyomot nem találtam rajta. Mondtam neki, hogy hívok mentőt, beviszik egy teljes körű kivizsgálásra. Nagyon agresszíven és elutasítóan közölte, hogy nem akar kórházba kerülni, és az autója is működik, nem tört össze annyira. Késésben is voltam, a férfi nagyon erőszakos is volt, nem erőltettem a dolgot annyira, mint kellett volna.

Később halottam orvos kollegáimtól, hogy meghalt egy ember, aki autóbalesetet szenvedett és nem volt sérülés rajta, ellenben belső zúzódásokat szenvedett. A lelkiismeretem azóta sem hagy nyugodni. Ha jobban meggyőzöm a sofőrt hogy a vizsgálatokra szükség van, talán még ma is élne. Soha nem beszéltem erről senkinek. Ez a teher életem végéig elkísér majd.

 

Nyomozó

    A nevem: Takács Csatár. Az 56-os forradalom kellős közepén szült meg az édesanyám. A születésem időpontja már meghatározta későbbi hitvallásomat, miszerint mindig az igazság oldalán kell hogy álljak. 
    A forradalom után számos családtagom elmenekült, akiknek a keresése kitöltötte az egész gyermekkoromat. Az első megoldott ügyem 12 éves koromban történt, mikor az unokahúgom elveszett a városunkhoz közeli erdőben. Ekkor döntöttem el, hogy bármi legyen is biztos, hogy nyomozó válik majd belőlem. Miután ezt eldöntöttem, semmi nem tarthatott vissza, mindent megtettem annak érdekében, hogy nyomozó lehessek, például nagyon odafigyeltem arra, hogy megfelelő fizikai kondícióba legyek, amit még a mai napig is fontosnak tartok. A legszörnyűbb dolog az életemben, amiről a mai napig nagyon fáj beszélni, 30 éves koromban történt, amikor a szerelmemet belekeverték az egyik bűnügyembe és azzal álltak rajtam bosszút, hogy elvették őt tőlem. Ez megváltoztatta az egész életemet. Tudtam, hogy többé nem leszek szerelmes, a munkámat is otthagytam és évekbe telt míg összeszedtem magam. 5 évvel később egy rejtélyes bűnügy miatt visszahívtak a munkámhoz. Ezután már minden energiámat csak a bűnesetek megoldására fordítottam. Olyannyira belehabarodtam a munkámba, hogy minden megoldott bűnügyem után az alkaromra tetováltam egy pöttyöt. Egész eddigi életem során aligha voltak barátaim, de a családom és a kutyám, Rex nagyon közel állnak a szívemhez. Rexet a közeli állatmenhelyről hoztam el, ahova fiatal koromban gyakran jártam önkénteskedni. Minden évben egyszer egy hetet arra fordítok, hogy számomra ismeretlen kultúrákat és helyeket fedezzek fel, mert fontosnak tartom az ismereteim bővítését és olykor-olykor ezek segíthetnek egy bűneset meg-oldásában.
   A nyomozás nekem nem a munkát jelenti, hanem egy hobbit és hivatást és soha nem tudtam és nem is fogok tudni mást csinálni ezen kívül.

A bűnöm: Minden este bűntudat tölt el amiatt, hogy a feleségemet megölték. De igazából ez miattam történt. Este volt és pont lezártam egy ügyet, amely egy maffiózó gyermekével volt kapcsolatos. Lelepleztem őt, és ezért halálra ítélték. Mikor hazaértem a feleségemet, Annát, holtan találtam egy üzenettel a kezében: "Elvetted tőlem a fiam, ezért én is elvettem tőled a feleséged." Ha nem lepleztem volna le azt a fiút, a feleségem még ma is élne.

Bejárónő, Kovács Erika

Bejárónő
Kovács Erikának hívnak. 1987. december 9-én születtem Budapesten szegény családba. Édesapám ács volt, édesanyám takarítónő. Anyám és apám meghaltak 4 éves koromban emiatt otthonba kerültem és ott nevelkedtem fel. Elég rossz tanuló voltam ezért csak szakközépiskolába tudtam bejutni, ahol fodrásznak tanultam. 1. év végére lett egy barátom, akivel elkapkodtuk a dolgokat és emiatt született egy gyerekünk, akit Gergőnek neveztem el. A barátom nem örült a hírnek és elhagyott. Mivel a gyereket nem tudtam eltartani ezért beadtam egy otthonba, hogy amikor elvégzem a sulit és elkezdek dolgozni magamhoz vehessem. 4. évben sikerült az érettségi. Barátnőimmel úgy döntöttünk, hogy ne felejtsük el egymást csináltatunk ugyanolyan tetkót, hogy ha ránézünk mindig eszünkbe jusson a szakközép. Ezek után pár hétre úgy döntöttem, hogy elmegyek a gyerekemért az otthonba. Amikor megérkeztem azt mondták, hogy amikor beadtam rá 1 évre egy gazdag család magához vette. Megkérdeztem, hogy ki és elkezdtem keresni a családot. Amikor rátaláltam a családra láttam, hogy éppen bejárónőt keresnek. Jelentkeztem az állásra és meg is kaptam, habár nem ez a szakmám, de legalább láthatom minden nap a fiamat 1-2 órára, ha otthon van. Teltek-múltak az évek a fiam egyre nagyobb lett. Amikor 16 éves lett a nevelő szülei elmondták neki, hogy örökbefogadott gyerek. Erre két hétre rá beszélni szerettem volna a szülőkkel, hogy elmondjam, hogy én vagyok az igazi anyja. Amikor megtudták a hírt nagyon meglepődtek. Megkérdeztem, hogy elmondhatom-e Gergőnek, de azt mondták, hogy nem és ha elmondom kirúgnak. Sokat gondolkodtam a dolgon, de végül úgy döntöttem, hogy ha kirúgnak is akkor is elmondom az igazat Gergőnek, mert szeretném, hogy tisztán lásson. Gergő rákérdezett a nevelőszüleinél elmondták neki, hogy tényleg így van aztán kirúgtak. Ezután elmentem fodrásznak és kibéreltem egy albérletet. Megbeszéltem a családdal, hogy minden hétvégén láthatom egy pár órára. Ez az én történetem.


Bűnöm: Amikor eljöttem ajándékba adtam egy üveg bort, hogy megköszönjem hogy vigyáztak a fiamra. Mielőtt odadatam egy régi barátomtól vettem egy elég nagy adag drogot amit beleraktam a borba, szépen leszedtem a perforálást és kivettem a dugót beleszórtam az egészet aztán szépen precízen visszacsináltam mindent mintha új lenne. Az egészet úgy terveztem el hogy mivel elég gazdagok simán vehettek drogot és hogy túladagolásnak tűnjön.

Rendőr

Az én nevem Kovács Zsolt. 1983-ban születtem keletre a fővárostól, egy kedves kis városba,

 Szentendrén. Csodás gyermekorom volt, két nővérem van szóval mindig én voltam az édes kis öcsi. Nővéreim velünk éltek, míg fel nem nőttem. Édesapám rendőr főkapitány volt. Édesanyám varrónő. A tanulás könnyen ment és szeretem iskolába járni. Sok barátom volt, mindenkivel jóba voltam.

Továbbtanulásnál szüleim mindig mellettem álltak és segítek bármilyen akadály jött szembe. Kiskori álmom volt, hogy apám nyomdokaiba lépjek, és én is rendőr főkapitány lehessek. Egyetem egyik szemeszterét Berlinbe töltöttem, ahol rengeteg mindent átélhettem. Aztán tanulmányaimat kitűnőre zártam.

Sok széplánnyal találkoztam életem során, de meguntam a folytonos változást, amikor az én nagy szerelmem az én életembe lépet. Fenekestül felfordított mindent, és azóta is oda vagyok érte. egy kedves kis bálon találkoztunk. Aztán hamar elkezdtünk randevúzgatni. 2010-be kimondtuk a boldogító igent. Azóta életet adott két gyönyörű kis lánynak.

Életem első törése a munkahelyemen ért, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni. A beilleszkedés könnyen ment, de a főnök egyszerűen nem akarta elfogadni a jelenlétemet. Mindig megnehezítette a munkám és be akart mocskolni a kollégák előtt. Meglepetésként ért ez az egész hisz az életembe kevés probléma volt, amivel meg kellett volna küzdenem. Feleségem nagyon lelkiismeretesen próbált segíteni, átlendülni ezen az időszakomon, de egyszerűen nem ment nem tudtam aludni, enni. Teljesen berögződtem. Úgy éreztem egy megoldás van, ezért úgy cselekedtem, ahogy gondoltam, hogy a legjobb lesz. A sokszor átgondoltam mit tegyek de mindig ott lyukadtam ki ez a legjobb megoldás.

Imádom a munkám és a kollégáim. Valóra váltottam az álmom és édesapám újra büszke rám.