Nagymama

9éves korom óta édesanyám nevelt egyedül.

Nagyon rossz volt a gyerekkorom mert iskolában folyton bántottak a kinézetem miatt. Hetente 3x minimum sírva mentem haza, de nem mentem át másik iskolába  a legjobb barátnőm miatt.

Édesapám meghalt 43évesen egy autóbalesetben 

,ahol Horvátország egyik hegy oldalán ütközött és lezuhant egy szakadékba. Mi ezt 3napra rá tudtuk meg, hogy ez megtörtént.Engem is és édesanyámat is nagyon mélyen érintett mivel nagyon szerettük.Apa mindenben segített nekem, mindent megtett amit kértem ,mert én voltam neki az egyetlen kicsi lánya.

Anya is nagyon szeretett ,de sajnos ő csak otthoni munkákat végzett ,így nem keresett pénzt. 

Ezért nekem el kellett mennem dolgozni egy nyugdíjas klubba ,hogy pénzt keressek 9évesen

.Az idős embereken segítettem , így abbahagyódott az iskola is, a megélhetés célja miatt, viszont 14 évesen,amikor már volt nagyjából elegendő pénz, elmentem magántanárhoz.

Életem legnagyobb hibája volt, hogy elárultam a legjobb barátnőmet , mert rossz társaságba keveredtem, ezért is terjedt el rólam a "pletykás"szó.

Azonban most egy faluban élek 10macskaval, és a reggeli hobbim, hogy áttolom a banyatankot a diákok lábán, magamnak kötöm a pulcsijaimat, és szeretem a brazil szappanoperákat.