József

Kolompár József vagyok. 1951-ben születtem Sztálinvárosban.

 Szüleim korán meghaltak ezért nagybátyám nevelt fel. A mezőn éltünk egy házban hatalmas krumplifölddel és ültetvénnyel. Amikor János meghalt, államosítani kellett a nagy ültetvényt és csak a krumpliföldem maradt meg. Azóta én termelem a saját krumplim és árulom a közértben. 

 Van egy vizsla kutyám akit Lajkának hívnak.  A kedvenc vasvillám Szergej és ahova tudom magammal viszem. Evvel zavarom el a cserkészeket, árusokat, szomszédokat, és fenyegetem a kapitalistákat.

 A krumpli számomra az élet. Mindig is szerettem a főtt krumplit, rakott krumplit, sült krumplit, krumplipürét, krumplilevest, paprikáskrumplit, krumplistésztát.

Szerintem ez egy zseniális zöldség ezért ennek a termesztésének szenteltem az életem.

A régi szomszédom Lajos mindig is irigy volt a krumplimra és többször is megpróbálta ellopni,

Egyszer viszont rajtakaptam és megbeszéltük a dolgot.

Aztán leszúrtam a vasvillámmal.

A forradalom idején elloptam a Sztálin szobor egy darabját ami azóta is a legféltettebb kincsem.

Példaképeim Sztálin, Marx, Lenin.

A Szovjetúnióban töltött évek alatt megtanultam puskát használni és megfelelő katonai kiképzést kaptam.    Nem szeretem a kapitalistákat, egyszer egy nagy kapitalista iparmágnás megpróbált megöletni mert megtudhatta hogy én öltem meg Lajost.

Rámküldött egy bérgyilkost.

Este volt és kopogtak az ajtómon. Kinyitottam a reteszeket majd ajtót nyitottam. Egy ember volt símaszkkal, és megszúrta a lábam egy bicskával.

Én gyorsan kivettem a lábamból és belédöftem, majd amíg ezt ő felismerte megragadtam a disznóperzselőt és megégettem vele. Miközben ezeket mind átélte, én megragattam Szergejt, de mire odajutottam már talpon volt és újra rámtámadt bicskájával, ezúttal megvágott kétszer mielőtt bejött Lajka és elharapta az achilles ínét. Ekkor tudtam leszúrni.

Következő héten megtudtam ki volt emögött, és biztosra vettem hogy mikor legközelebb az én krupmlimból eszik ne élje túl.

Én vagyok Kolompár József, a tisztességes földműves.